Ászár község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Komárom-Esztergom megye
Kistérség: Kisbéri kistérség
Lakosság: 1610 fő
Terület: 18.69 km²
Népsűrűség: 86,14 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 34

Fekvése

Ászár Komárom-Esztergom megye DNY-i részén, a Bakonyalja-i részen található, az Ászár–Neszmélyi borvidék-en. Közvetlen szomszédja Kisbér, Ete 6, Vérteskethely 5, Császár 11 km-re fekszik a településtől.

Története

Ászár nevével az oklevelekben 1239-ben találkozunk először, amikor a Zách nembeli Leustách fia Péter a mosoni várjobbágyok volt szőlőiből ad néhány részt a hántai prépostságnak. 1403-ban Zsigmond király Ászárról keltezte egyik oklevelét. 1489-ben Rozgonyi Istváné a település, aki itteni birtokát szintén a hántai prépostnak adományozta, a település az adományozólevélen Azar, és Szolgagyőri György özvegye, majd a Meszlényi és Eszterházy családoké.

A török időkben Ászár is – mint a környéken oly sok település – elpusztult, de idővel újratelepült.

A XVIII. század-ban az Eszterházy család csákvári uradalmának mintaszőlészete és pincészete alakult ki itt, mely az Ászár-neszmélyi borvidék része volt, s a középkori hagyományokra támaszkodva főként jóminőségű, zamatos ízű fehérbort termelt.

A XIX. század-ban Ászár újra fejlődésnek indult. 1896-ban hg. Schwarzenberg Alajos itt hozta létre Telivér lótenyészetét. A ménesben nevelt lovakat külföldön is szívesen vásárolták. A lótenyészet 1937-ig – tulajdonosa haláláig – fennmaradt.

A településnek a múlt szd-ban téglagyára és keményítőgyára is volt.

Nevezetességei

Fellner Jakab által épített sörház (11760-1769, ma borpinceként szolgál.
1831-ben épített késő klasszicista stílusú templom.
A copf stílusú templomot 1777-ben építették. Kertjében barokk, 1778-ból való sírkő látható.
Jászai Mari (1850-1926), a magyar színművészet egyik legnagyobb alakjának szobra.
1976 októberében megnyílt Jászai Mari emlékház.

Híres szülöttei

Jászai Mari (Ászár 1850., Bp. 1926.)

Jászai Mari (1850.febr.24. Ászár- 1926. okt.5. Bp.) itt született 1850-ben, szegénysorsú szülők gyermekeként. Édesanyját korán elveszítette, 10 éves korától 15- éves koráig Győrben, majd Bécsben gyermekek mellett volt társalkodónő. A színi pálya iránt már korán hajlamok ébredtek benne, bár atyja nem helyeselte a kislány ábrándos terveit. Székesfehérváron lépett fel először Hubai szintársulatánál, mint statiszta, a Peleskei nótáriusban. Innen Budára ment, hol kisebb szerepeket kapott, majd férjével Kassai Vidorral Kolozsvárra került, hol nagy sikereket aratott. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként a Nemzeti Színház tagja lett, s egyévi megszakítással haláláig ott működött. 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja. 1909-ben a Petőfi Társaság tagja 1916-ban neki ítélték a Kisfaludy Társaság Greguss- díjának első színészi jutalmát. 1922. március 12-én ünnepelték nemzeti színházi tagságának ötvenéves jubileumát, s ez alkalomból tiszteletbeli taggá választották.

A klasszikus tragédiák nőalakjainak tökéletes megtestesítője volt.

Az antik tragédiák hősnőit ő alakitotta elsőként Magyarországon.

Játszotta Antigonét, Élektrát, Schakespeare nőalakjait, Kleopátrát, Margit királynőt, Lady Machbethet is, Stuart Máriát, Phadre-t, Ő alakitotta az Ember tragédiájának első Éváját, Csongor és Tünde Mirigyét, Bánk Bán Gertrudisát.

Utolsó szerepe Gloster özvegye volt a III. Richardban.

Következő községek

További községek